A Terrier technika - történeti áttekintés
Dr. Jean Christian Terrier (1918-1992) reumatológus miután megismerte Terrier J.B. Mennel „Physical treatment by movement, manipulation, and massage” 1940-ben megjelent könyvét, nagy érdeklődéssel kezdte el használni a mindennapok kezeléseiben. Praxisában sokszor használt masszázsfogásokat és palpációs vizsgálatokat. Felismerte, hogy sokszor csak az hozott eredményt, mikor mobilizációval egybekötötte a vizsgált testrész palpáló nyomását, valamint, hogy ez fájdalomcsillapító hatású volt. Akkoriban még a manuálterápia nem alakult ki, a masszázs pedig a lágyrészeket célozta meg, nem pedig az ízületeket. Mindez oda vezetett, hogy kidolgozzon egy új terápiás rendszert, melynek alapja, hogy a palpációt (tapintást, masszázst) együtt alkalmazta a mobilizációval. Manővereknek nevezett részeket hozott létre, amelyet kidolgozta az összes testrészre. 1957-ben, a „Manipulatívmasszázs alapjai” című könyvét kiadta, és még ebben az évben bemutatta technikáját egy kongresszuson, 1958-ban pedig a „Manipulatívmasszázs a fizioterápia keretében” című összefoglalója jelent meg.
Terrier technika
Ez egy olyan manuális kezelési forma, amely ötvözi a kis felületen végzett masszázs és a passzív ízületi mobilizáció hatásait. Tehát passzívan mozgatja a terapeuta az adott ízületet, közben a szöveteknek megfelelően húzóhatást ad, vagy éppen kompressziós erőt a kezeivel. A kezelés az adott ízület közelében zajlik, az ízület körüli lágyrészeken alkalmazva a masszázsfogásokat. Ez összekapcsolódik ugyanazon struktúra nyújtásával, mobilizációjával. A Terrier technika machanikai ingereket ad a mozgató szervrendszer belső érzékelői (izomorsók, ínorsók, ízületek proprióceptorai) számra, kívülről hat a mozgató szervrendszer belső, szabályozó rendszerére. A módszer célja: a problémás ízületek mobilitásának és flexibilitásának fejlesztése, izomtónus normalizálása, kiegyenlítése. Indikációs területek: mozgásszervi operáció utáni rehabilitáció szerves része, posttraumás állapotok kezelésére, hypomobil arthro-muscularis disfunkciók hatékony kezelésére.
A technika hatásmechanizmusa és alapelvei:
A manipulatív masszázs a sokrétű nyomás-és nyújtóingereivel az ízületben és az azt körülvevő lágyrészekben lévő mechanoreceptorok rendszerét (izomorsók, ínorsók, szenzoros receptorok) célozza meg. Ezek a belső érzékszervek a mélységi érzékenységet közvetítik és az izmok, ínak, szalagok és ízületi tokok pillanatnyi tónusállapotát regisztrálják, és gammarendszeren keresztül szabályozzák a tónus állapotát. Proprioceptorokat (érzékelőreceptorokat) aktivizál, nociceptorokat (fájdalomreceptorokat) gátol, így jön létre a neuromuszkuláris (ideg-izomrendszer) tónusszabályozás.
A palpáló, masszázs fogások, még ha enyhe fájdalmat is okoznak, hasonló elven fedik el az alapfájdalmat. Mindezek eredményeként a technika csökkenti a fokozott szegmentális szimpatikus tónust, ezzel csökkentve a helyi keringészavart, disztrófiát, és az ízület és azt körülvevő lágyrészek fájdalmát. Terrier a proprioceptorok működését fokozó masszázsfogások közül az izomrostokkal párhuzamos, és a rostok lefutására merőleges masszázsfogásokat egyaránt alkalmazza. Ennek előnye, hogy a masszázs és mozgatás kölcsönösen segítik egymást, hatásuk összeadódik. A manőverek ritmusos ismétlésével jó eredmény érhető el az izmok detonizálásában.
A kötőszövet jellemzői:
A kötőszövet, mint viszkózus és elasztikus anyag, vagyis rendelkezik, mind a viszkózus, mind az elasztikus anyagok jellemzőivel. A mechanikai tulajdonsága attól függ, milyen arányban tartalmaz kollagén- és elasztikus rostokat. A viszkozitás az anyag nyíróerőkkel szembeni csillapító, fékező sajátossága. Minél viszkózusabb a szövet, annál nagyobb erő kell ahhoz, hogy megnyújtsuk. Az ilyen szöveteket a tartós, rugalmas nyújtás jellemzi. Így a szövetet megnyújtva és azt a helyzetet hosszabb ideig megtartva, a nyújtási erő megszűnésével a szövet hossza nő, azaz az eredeti hosszához képest nagyobb hosszt tud elérni és hosszabb ideig megtartani azt. A viszkoelaszticitás kifejezi a szövet hosszváltozásának és deformálódásának mértékét.
