Nagy Zsolt vagyok, 48 éves breaktánc tanár, a Pécsi Breakegyesület vezetője.Egy atom vasárnapi edzés után, ahol már megrángattuk edzés végén a lábamat mert kegyetlen feszülést éreztem benne, (majd mi kikuráljuk )))), otthon egy rossz pózban ülés után felálltam, és szinte elviselhetetlen, égető idegi fájdalmat éreztem a jobb lábszáram külső részén. Na mondom , rálazítok... Sikerült ezt a fajdalmat a 20 perces teljes erőből nyújtással még jobban fokoznom már ekkor éreztem hogy nagy baj van... még elmentem másnap egy csontkovácshoz aki még ezekkel a tünetekkel jól megrángatott, majd elküldött az idegsebészetre. Nem akarom húzni, mindenki ismeri a magyar viszonyokat.. Megjártam a 7 órás baleseti ügyeletet mentővel, szteroidinjekciókúra, volt porckorong diagnózisom , (ekkor eltemettem magam), hívtam fel internetes sarlatánt 20 percre 6 ezerért, majd egy nap, amikor már egy hete nem aludtam volt egy gyöki blokád feloldó injekcióm közvetlen gerincbe. 3 hét teljes fekvés. Semmi nem segített. A korházban kapott porckorongsérvgógytornától egyre rosszabodott az állapotom,... Majd harmadik manuálterapeutaként megtaláltam Juditot. Kettő nem tudta megmondani mi bajom van, csak azt, nem porckorong.
És most jön a lényeg. Első alkalommal Judit részletes kikérdezés és jegyzetelés után, odafordult hozzám és 3 hónap óta ő volt az első aki megkérdezte:
" És , mi fáj a legjobban?...." Miután megmutattam neki, azonnal kizárta a porckorongot és megállapította hogy idegi sérülésről illetve az idegeket körúlvevő durazsák letapadásáról van szó... Ekkor az ő szavait idézve, majdnem tünetmentessé tett. A "majdnem" csak az én érdekemben, hogy érezzem hogy hol a probléma és vigyázzak rá, kezelgessem magamnak is....Kell ilyenkor a visszajelzés, ez nagyon fontos, a fájdalom ilyenkor valóban a barátod!!
Miután találkoztunk első alkalommal már volt bennem annyi hogy elvállaltam egy 3 hónap múlva tartott versenyen egy zsűrizést, ahol zsűribemutatóban tudtam, hogy majd kell nyomnom egy szólót. Itt elhatároztam , hogy akkorra meggyógyulok.))).
Megtörtént. Egy félelmetesen erősen mozgáskorlátozott állapotból (csak feküdni tudtam fájdalom nélkül azt is csak hason, egy bizonyos szögben) , 3 hónap és 7-8 kezelés után, megcsináltam azt a zsűritáncot. Nem vagyok 100%-os de heteken belül az leszek.A sérülés már nem gátol semmiben, tudom, hogy hol volt , de rengeteget tanulva Judittól, tudom magam kezelni és gyógyítani.Újra boldog és egészséges vagyok , környezeten is lassan visszakapta azt az embert akit ismer... Újra űzhetem azt az akrobatikus táncot, amely olyannyira sport, hogy olimpiai sportág lett. A történethez hozzá tartozik, hogy a világon jelen pillanatban kettő ember csinál ebben a korban ilyen jellegű akrobatikát, és a story úgy kerek, ha jelzem, az hogy még mindig én vagyok az egyik, az elsősorban annak köszönhető hogy megtaláltam Juditot. Meghallgatott, megnyugtatott, meggyógyított. Kb. pont az ellenkezője azoknak, akikkel a kórházakban tett látogatásaim alatt találkoztam. Volt rám ideje, türelemmel viselte a türelmetlenségemet, minden kérdésem érdekelte és volt rá válasza és az egyetlen igazi támpont volt ebben a hirtelen atomtámadásban ami rámszakadt. Ám így, hogy találkoztam vele, tényleg visszakaptam az életem, amit nem is tudok elégszer megköszönni.....hacsak nem írok egy ilyen kegyetlen hosszú elbeszélést, igaz-e kedves Judit , puszi innen is...)))))
Ui : ez a 47. születésnapi edzésvideóm. A Judit feladata az volt, hogy erre tegye képessé újra a testem.. Sikerült neki. Hát, kedves hölgyem, ennél jobb referenciád nem nagyon lesz...)))
Köszönöm, soha nem felejtem, amit tőled kaptam és tanultam!!!
One Love !